A méltányossági jogkörben hozott határozat jogszerűnek tekinthető, amennyiben az adóhatóság más hatóságok megkeresésével, nyilvántartások adatainak beszerzésével és a kérelmező adatszolgáltatása alapján megfelelően feltárja az adózó jövedelmi, vagyoni és szociális helyzetét, az így megismert adatokat, körülményeket mérlegelve vizsgálja a jogszabályban meghatározott feltételek fennállását, és a határozata indokolásában részletesen ismerteti a mérlegelés szempontjait.

[A 2006. decemberben hatályos adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 134. § (1) és (4) bekezdése, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339/B. §]

I. Amennyiben a polgári bíróság ítéletében a károkozó gépjármű biztosítóját arra kötelezi, hogy a pernyertes felperes részére - a felperes munkáltatója által a felperesre engedményezett követelés érvényesítéseként - az elmaradt jövedelem és kamatait fizesse meg, az így kapott bevétel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben (Szja tv.) meghatározott egyéb jövedelemnek minősül és az összevont adóalap részét képezi, függetlenül egyrészt attól, hogy a kifizető biztosító elmulasztja az adóelőleg levonási és az igazolás kiadási kötelezettségét, másrészt attól, hogy a polgári bíróság ítéletének indokolása téves következtetést tartalmaz a kifizetés adójogi megítélését illetően.

II. A fenti körülmények ugyanakkor alátámasztják az adózó jóhiszeműségét, és az adóbírság kiszabása körében kivételes méltánylást érdemlő körülménynek minősülnek.

[Az Szja tv. 4. § (1) bekezdése, 6. § (2) bekezdése, 28-29. §-a; az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 171. § (1) bekezdése]

I. Azon a napon, amikor az adózó rendelkezik az adott ingatlanra vonatkozó érvényes adásvételi szerződéssel, teljesül a kárátalány kifizetésére megkötött szerződés, melyben az adózóval szerződő fél arra vállalt kötelezettséget, hogy kárátalány ellenében tartózkodik az adott ingatlanra vonatkozó, végleges adásvételi szerződés megkötésétől. Erre tekintettel a kárátalány kifizetéséről szóló számla teljesítési időpontja nem lehet eltérő, mint az érvényes ingatlan adásvételi szerződés megkötésének napja.

II. Ha az eladó az ingatlanértékesítésekről hibásan, akként bocsátja ki a számlát, hogy egy összegben előzetesen felszámított általános forgalmi adót (áfát) hárít át, annak ellenére, hogy az értékesített ingatlanok közt tárgyi adómentes értékesítés is volt, az adózó által így elszámolt összeg egésze képezi a jogosulatlan visszaigénylést, és ekként az adóbírság alapját is.

[Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 8. § (2) bekezdés b) pontja, 16. § (2) bekezdése; 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja; az adózás rendjéről szóló, többször módosított 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170. § (1) bekezdése, 171. § (1) bekezdése]

Az állami kezesség beváltására vonatkozó jogosultság elvesztésével jár, és a kezes mentesülését eredményezi, ha az adósnak állami készfizető kezességvállalás mellett gazdahitelt nyújtó pénzügyi intézmény az adósnál elrendelt felszámolási eljárásban nem jelent be hitelezői igényt és elmulasztja a regisztrációs díj megfizetését, tekintettel arra, hogy ezzel a magatartásával a követelést biztosító jogról mond le, és így elzárja a követelés behajtásának lehetőségét a kezes elől.

[Az adózás rendjéről szóló, többször módosított 2003. évi XCII. törvény (Art.) 117. § (1)-(3) bekezdése; a Polgári törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 276. § (2) bekezdése; a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (3) bekezdése]

Amennyiben a számlakibocsátó nem rendelkezik a számlában feltüntetett közúti áruszállítás szolgáltatás végzéséhez szükséges feltételekkel - így nemzetközi forgalomban fuvarozásra jogosító engedéllyel, saját vagy bérelt gépjárművekkel -, valamint a szolgáltatás a tevékenységi körében sem szerepel, a számla nem tekinthető hitelesnek és az alapján a számlabefogadó  adólevonási jogot nem gyakorolhat.

[Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja;]

I. Amennyiben a tulajdonos két apartman - mint társasüdülőben lévő üdülőegységeket - birtoklását, hasznosítását atipikus (bérleti, vállalkozási és megbízási elemeket is tartalmazó) üzemeltetési szerződés keretében akként adja át az üzemeltetőnek, hogy az az apartmanokat szállóvendégek számára térítés ellenében bocsássa rendelkezésre, és ennek fejében a tulajdonos díjra jogosult, ezen jogviszonyra tekintettel tevékenysége ingatlan bérbeadásnak, nem pedig üdülési szálláshely-szolgáltatásnak minősül.

II. Tekintettel arra, hogy a tulajdonos az apartmanokat tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtáshoz hasznosítja, az apartman építéséhez, szereléséhez, berendezése beszerzéséhez kapcsolódó, az eladó által kibocsátott számlák áfa tartalmának levonására és visszaigénylésére a tulajdonos nem jogosult.

[Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa törvény) 30. § (1) bekezdés, 2. számú melléklet 10. pont, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés a) pontja;]

Az önkormányzati tulajdonban lévő közúton végzett beruházás – kerékpárút építése - nem szolgálhatja az adózó adóköteles bevételszerző tevékenységét, mivel a tulajdonlásra, illetve a tulajdonost megillető jogok gyakorlására nincs lehetősége, így a beruházással kapcsolatban nem jogosult az előzetesen felszámított általános forgalmi adó (Áfa) levonására sem.

[A 2004-ben hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés a) pontja]

I. Az ingatlanforgalmazókra vonatkozó kedvezményes illeték kiszabása körében a kedvezmény feltételeinek határidőben történő teljesülését az illetéket kiszabó, és a feltételek fennállásának vizsgálatára hatáskörrel rendelkező illetékhivatalnál (jogutódjánál az állami adóhatóságnál) - nem pedig az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés tekintetében intézkedésre jogosult földhivatalnál (ingatlanügyi hatóságnál) - kell igazolni.
II. Nem mentesíti az adózót a kiszabott pótilleték megfizetése alól az sem, hogy igazolási kötelezettsége teljesítésével kapcsolatos helytelen joggyakorlására az érintett földhivatalok - hatáskörük hiányának megállapításával - nem figyelmeztették.
[Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 1999-ben hatályos 23/A. § (1) és (7) bekezdése, 91. § (1) bekezdése, 92. § (1) bekezdése]

I. Az építésügyi hatósági eljárásban lerótt fellebbezési illeték visszatérítése során az illetékes első fokú hatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) szabályai szerint jár el, és a visszatérítést megelőzően nyilatkozattételre hívhatja fel az adózót, annak megállapítása érdekében, hogy van-e esedékessé vált köztartozása és az milyen összegű.

II. A közigazgatási szerv határozata elleni fellebbezés akkor is illetékköteles, ha az ügyfél jogi álláspontja szerint az első fokú hatóságnak nem is kellett volna határozatot hoznia, mint ahogy a bírósági eljárásért is az Itv-ben megállapított illetéket kell fizetni akkor is, ha a felperes szerint tévesen hozott határozat bírósági felülvizsgálata a per tárgya.

[Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 4. § (1) bekezdés a) pontja, 37. § (6) bekezdése, 151. § (1)-(2) bekezdése; az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 31. § (1) bekezdése, 32. § (1)-(2) bekezdése. 37. § (1) bekezdése]

Amennyiben az anyacég egyik leánycége nem vesz részt a másik leánycégen keresztül megvalósított ingatlan beruházás folyamatában, az anyacég által felé – építéshez kapcsolódó tervezés, tanácsadás címén – kiállított, de tartalmában az anyacég által más felé teljesített, a beruházással kapcsolatos kártérítés áthárítását tartalmazó számlákban szereplő összeggel nem csökkentheti a társasági adóalapját, tekintettel arra, hogy az nem a bevételszerző tevékenysége érdekében merült fel.

[Társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontja]

I. Ajándékozási illetékkel jár, ha a haszonélvezők ingyenesen lemondanak az ingatlan tulajdonosa javára a haszonélvezeti jogról.

II. Nem azonos tartalmú két külön jogügylet a haszonélvezeti jogról való ingyenes lemondás, továbbá ingatlan visszterhes értékesítése, még abban az esetben sem, ha azokról az érintett személyek egy okiratba foglaltan rendelkeztek, s így nem minősül a haszonélvezeti jogról történő ingyenes lemondás miatti kettős közteher-viselésnek, ha – az ajándékozási illeték megfizetése mellett – a haszonélvezeti jog megszűnése miatt tehermentessé váló ingatlant ugyanazzal a szerződéssel magasabb áron sikerül értékesíteni, és így magasabb jövedelem után fizet a tulajdonos személyi jövedelemadót. E tekintetben a két jogügyletet – haszonélvezeti jogról történő ingyenes lemondást és az ingatlan értékesítését - el kell választani egymástól.

[Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 7. §-a, 11. § (1) bekezdése, 17. § (1) bekezdés c) pontja, 102. § (1) bekezdés d) pontja]

Nem önálló kereskedelmi ügynöki tevékenységet, hanem munkaviszony alapján végzett kereskedelmi ügynöki tevékenységet - és a foglalkoztatót terhelő bejelentési kötelezettséget - kell megállapítani, amennyiben a magánszemély e tevékenységet a munkaviszony kötelező, lényeges elemeit tartalmazó szerződés alapján végzi.

[Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése, 174. § (1) bekezdése, 178. § 8. pontja; a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. §-a; az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvény (Kü.tv.) 1. § (3) bekezdése; a társadalombiztosítás ellátásaira és magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés a) pontja, 44. § (3) bekezdése]

I. Az adóhatóság és az adózó közötti jogviszony nem polgári jogi, hanem adójogi jogviszony, amelyre az adójogi anyagi jogi jogszabályi rendelkezések és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) szabályai az irányadók.

II. Ebből következően, amennyiben az adózó a felszámolási eljárás befejezésére tekintettel, megszűnéséhez kapcsolódóan, 2006. augusztusban benyújtott általános forgalmi adó (Áfa) bevallásában visszaigényelt Áfa egy részét már az 1999. évről benyújtott, 2000. február 15-én esedékes Áfa bevallásában is átvihető követelésként szerepeltette, a visszaigényelt Áfa ezen utóbbi része a 2005. december 31-i elévülésre tekintettel jogosulatlan visszaigénylésnek minősül.

[Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 48. § (1)-(4) bekezdése; az Art. 164. § (1) bekezdése]