A társasági adó megállapításának rendszere arra épül, hogy a hibátlan könyveléssel megállapított adózás előtti eredményből (nyereség vagy veszteség) módosító tételek segítségével határozzuk meg a társasági adó alapját.
Szoros kapcsolatban van a számvitelben alkalmazott óvatosság elvével az értékvesztés és a behajthatatlan követelés elszámolása.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 55. § (1) bekezdése előírja, hogy a vevő, az adós minősítése alapján, az üzleti év mérlegfordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél értékvesztést kell elszámolni - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján, - ha a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege között tartósnak mutatkozó és jelentős összegű veszteségjellegű különbözet van.
Ebből következik, hogy a számviteli politikában meg kell határozni, hogy az adott vállalkozás mikor tekinti tartósnak a követelés könyv szerinti értéke és a várható megtérülése közötti negatív különbözetet tartós jellegűnek, és milyen nagyságrendet értékel jelentős különbözetnek. (Például, 120-150-180-365 napja lejárt a fizetési határidő, és várható, hogy több mint 33%-50%-75%-100%-át nem fogják kifizetni?) Vigyázat, e két tényező együttes feltétele az értékvesztés egyéb ráfordításként történő elszámolásának!
Ha a két feltétel mindegyike teljesül, akkor meg kell vizsgálnunk azt, hogy az adott ügylet megvalósítja-e a behajthatatlan követelés kritériumait, mert akkor nem számolhatunk el értékvesztést.
A számviteli törvény 3. § (4) bekezdésének 10. pontja szerint, behajthatatlan követelés: az a követelés,
1.) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),
2.) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,
3.) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,
4.) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,
5.) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása "igazoltan" nem járt eredménnyel,
6.) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,
7.) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.
A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.
Tehát, mielőtt értékvesztést számolnánk el a már régen ki nem fizetett követelésünkre, végig kell tekinteni, hogy az előbbiekben felsorolt hét eset valamelyike, bizonyíthatóan nem következett-e be. Amennyiben például egy csődegyezségi eljárás során a követelésünk 20%-át elengedtük abban a reményben, hogy akkor az adós cég majd kikerül a fizetésképtelenségből és a 80%-ot majd kifizeti, akkor nem 20%-os értékvesztést kell elszámolni, hanem hitelezési veszteségként (egyéb ráfordításként) 20%-ban behajthatatlan követelés-részt, a csődegyezségi jegyzőkönyv alapján.
Ugyanez a helyzet például akkor is, ha a felszámoló nyilatkozik felénk, hogy a bejelentett követelésünk 40%-ára nincs a felszámolás alatt lévő cégnek fedezete. Az írásbeli nyilatkozat alapján a meglévő követelésünk értékének 40%-át behajthatatlan követelésként számoljuk el. Tehát ez sem értékvesztés.
E két példaként leírt gazdasági esemény könyvelésével ráadásul nem is kell megvárni az év végi értékelési eljárásokat, hanem a dokumentum rendelkezésre állásakor könyvelni kell.
Valamikor ez a behajthatatlan követelésként leírt összeg árbevételként került elszámolásra, növelve a társasági adó alapját. Egyéb ráfordításként történő elszámolása "semlegesíti" a bevételt, és csökkenti a társasági adóalapot.
Az a behajthatatlan követelés, amely megfelel a társasági adóról szóló törvényben meghatározott fogalomnak, - mely nem egyezik a számviteli törvénnyel, - nem növeli a társasági adóalapot. A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény 3. számú mellékletének A/10. pontja értelmében azonban, nem a vállalkozás érdekében felmerült költségnek tekintendő a bírói úton nem érvényesíthető, valamint az elévült követelés alapján elszámolt értékvesztés, vagy hitelezési veszteség. Bíróság előtt nem érvényesíthető az a követelés például, amit a felszámolónak egy év alatt sem jelentettünk be.
Tehát, ha bírói úton nem érvényesíthető-, vagy elévült követelést számolunk el a könyvelésben behajthatatlan követelésként, (hitelezési veszteségként,) akkor azzal meg kell növelni a társasági adó alapját annak ellenére, hogy számviteli szempontból ezek is behajthatatlan követelések. Az adóalap növelésének jogcíme, hogy nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek minősíti a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény ezt a két esetet.
Ne tévesszen meg senkit az, hogy az adótörvény 7.§ (1) bekezdésének "n" pontja is tartalmazza a behajthatatlan kifejezést. Ez az adóalap-csökkentés arra vonatkozik, ha az adott követeléssel vagy annak egy részével egyszer már meg kellett növelni a társasági adó alapját, most pedig behajthatatlanná vált az adótörvény szerinti fogalomnak megfelelően. A rendelkezés a régi adóalap-növelést semlegesíti ezzel a csökkentési lehetőséggel. Alapvetően a már elszámolt értékvesztések esetében kerülhet erre sor.
A témát még folytatom, de a pénzügyi vállalkozásokkal nem foglalkozom, mert éppen a részükre kiadott tájékoztató zavarta meg a könyvelőket.
Folytatás
adoforum.hu
Cégalapítás Könyvelés Könyvelő Iroda Adó-zás Székhely szolgáltatás Budapest - Székhelyszolgáltatás Székhelyszolgálat (Székhely) kft alapítás 
