2010-től a tételes egészségügyi hozzájárulás megszűnik ugyan, a százalékos egészségügyi hozzájárulás viszont szélesebb körben fogja terhelni a vállalkozásokat, mértéke pedig jelentősen emelkedik, egységesen 27 százalék lesz. Kovácsné Álmosdy Judit cikke az Adóparadicsom Magazin 2009/12. számában jelent meg.

Megszűnik a tételes eho

Az ún. tételes egészségügyi hozzájárulást – a fix összegű 1950 forintot – a kifizetők, munkáltatók, foglalkoztatók már hosszú évek óta, konkrétan 1999 óta fizetik az 1998. évi LXVI. törvényben előírt szabályok szerint. Havi 3600 forinttal indultunk, azután emelkedett az összeg, végül 2005. november 1-től csökkent 1950 forintra. A tételes eho a foglalkoztató költsége volt. 2010. január 1-től ez a fizetési kötelezettség megszűnik.

A kifizető százalékos eho-ja 11-ről 27%-ra emelkedik

Valójában az egészségügyi hozzájárulás 2010-től kizárólag százalékos fizetési kötelezettség lesz. A kifizető, - kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani - a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet a törvényben meghatározott jövedelemfajták után. Melyek ezek a jövedelmek? A személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplő megfogalmazásokat használva gyűjti csoportba a törvény az eho-alapot képező jövedelemfajtákat, amelyek után 27% egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Alapelvnek tekinthető az a megállapítás, hogy ha valamely jövedelem társadalombiztosítási járulékköteles, akkor nem terheli egészségügyi hozzájárulás. Ugyanez fordítva is igaz, ha nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni, akkor egészségügyi hozzájárulást viszont kell. A törvényalkotók indoklása szerint ezért hozták azonos szintre az eho-t a társadalombiztosítási járulékkal.

Főszabályként (azért használjuk ezt a kifejezést, mert mindig lehetnek kivételek) egészségügyi hozzájárulást kell fizetni

• a) az összevont adóalapba tartozó jövedelmek közül
• aa) az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem,
• ab) a vállalkozói kivét és a kivét-kiegészítés együttes összegének, illetve a személyes közreműködői díj és a személyes közreműködői-díjkiegészítés együttes összegének, de legfeljebb a vállalkozóra irányadó, - a társadalombiztosításról szóló törvényben (Tbj.) meghatározott - tevékenységre jellemző kereset tárgyévi összegének a vállalkozói jogviszonyra tekintettel a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék alapját meghaladó része után, valamint
• b) külön adózó jövedelmek közül
• ba) a természetbeni juttatások adóalapként meghatározott értéke,
• bb) a kamatkedvezményből származó jövedelem,
• bc) az egyösszegű járadékmegváltások,
• bd) a kisösszegű kifizetések

után.

Mentes a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, adóköteles béren kívüli juttatás és járulék alapjául szolgáló azon összeg, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség - ideértve az egészségügyi szolgáltatási járulékot is - keletkezik, valamint az a jövedelem, amely után az adót nem kell megállapítani és/vagy megfizetni.

Mentes továbbá az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha a lakásbérleti jogviszony tárgyát képező lakás a bérbeadó állandó lakóhelye, kivéve, ha a bérbeadó a lakást saját vállalkozása vagy vele együtt élő közeli hozzátartozója (élettársa) vállalkozása részére adja bérbe.

Az ab pont megfogalmazása érthetetlen

Leegyszerűsítve a következőről van szó. Lényegében egy komplett rendszert találtak ki az egyéni és a társas vállalkozók részére annak érdekében, hogy sehogy se tudjanak kibújni a személyes jövedelmük közterhei alól, illetve annak jelentős csökkentésével ne élhessenek. Mind az egyéni vállalkozótól, mind pedig a személyesen közreműködő társas vállalkozótól elvárják, hogy annyi jövedelmet valljon be a havi járulékbevallásában, mint amennyit a hasonló tevékenységet végző munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozók bevallásai mutatnak.

A társadalombiztosításról szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint a társas vállalkozó társadalombiztosítási kötelezettségei a személyes közreműködésére tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelme alapján fizetendők, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után kell befizetni. Ha a személyesen közreműködő tag havi bevallott járulékalapja nem éri el a tevékenységére jellemző keresetet, akkor a tényleges jövedelme lesz a járulékalap. Minimumkövetelmény azonban az, hogy legalább a minimálbér után fizesse meg havonta a járulékokat (lásd 27. §). Az egyéni vállalkozókra vonatkozó hasonló szabályozást a 29.§-ban találjuk.

Szintén mindkét vállalkozóra igaz, hogy a tevékenységre jellemző kereset nem a vállalkozás tevékenységét jelenti, hanem a magánszemély tag tényleges tevékenységét (például a FEOR szám szerint) a cégben. Például egy festéssel és mázolással foglalkozó betéti társaságban a személyesen közreműködő beltag festőnek a tevékenységére jellemző keresete a FEOR szám szerinti festő keresetéhez viszonyítható.

A személyi jövedelemadóban egy olyan rendszert alakítottak ki a vállalkozók számára, hogy ha a havi jövedelmük nem éri el a piaci keresetet, akkor év végén az osztalékból kell azt – a vállalkozói kivétet, illetve a személyes közreműködési díjat – kiegészíteni, átalakítva annak személyi jövedelemadóját. Ezt hívjuk kiegészítésnek. Ezáltal a havi bevallott jövedelem és a kiegészítés együtt képezi a tevékenységre jellemző keresetet.

A társadalombiztosítás azonban nem tud mit kezdeni a kiegészítéssel, mert azt csak az eltelt évet követően – először 2011-ben – számítjuk ki. Ezért a kiegészítés után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ennek ellensúlyozására született az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3.§ (1) bekezdésének „ab” pontjában az a szabály, hogy a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék alapja feletti kereset (ez a kiegészítés!) után a kifizető 27% egészségügyi hozzájárulást fizet. Tehát, ha megkerülted a társadalombiztosítási járulékfizetést, akkor fizess eho-t. A kiegészítés intézménye a személyi jövedelemadó rendszerében azonban csak akkor működik, ha év végén van nyereség. Az egyéni vállalkozóval nincs probléma, mert ő minden év végén leadózza az összes jövedelmét. Gondoljanak az osztalékalapra!

Tehát az egyéni vállalkozó előtt 2010-től két út van:

• vagy személyi jövedelemadót és járulékot fizet a piaci kereset (tényleges jövedelme) után, és esetleg osztalékalapja sem marad,
• vagy személyi jövedelemadót fizet a minimálbér vagy nagyobb összeg után, s ennek befizeti a járulékait is, majd év végén az osztalékából kiegészíti ezt a piaci keresetre, és a kiegészítés után 27%-os eho-t fizet. (Véleményem szerint ez a rosszabb megoldás, mert a vállalkozói kivét kiegészítése nem számít bele a nyugdíjalapba. Legalábbis még nem láttam ilyen rendelkezést. Az egészségügyi hozzájárulást pedig az egészségügyi szolgáltatások fedezetének kiegészítésére fizetjük.)

A Tbj. 29/A. § (1) bekezdése értelmében, az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó a járulékokat (magánnyugdíj-pénztári tagdíjat) a tevékenységre jellemző kereset után fizeti meg. Az eva adózó egyéni vállalkozó a havi bevallásában a tényleges jövedelmének feltüntetésével bejelentést tehet arról, hogy a járulékot a tényleges jövedelme, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg.

A társas vállalkozó viszont megteheti azt, hogy nyereséges ugyan a cég, de úgy döntenek a tulajdonosok, hogy mégsem fizetnek osztalékot, nehogy alkalmazni kelljen a kiegészítés intézményét. Tehát megkerülhetnék a járulékfizetést. Ezt a kiskaput viszont bezárták azzal, hogy az általam látens osztaléknak nevezett – ki nem fizetett, jóvá nem hagyott osztalék – után is kell 27% egészségügyi hozzájárulást fizetni a tevékenységre jellemző kereset mértékéig, a tulajdonrész arányában. Ezzel a kör bezárult. Irreális lenne az adóellenőrzésre történő kiválasztás során, ha ezentúl minden vállalkozás veszteséges lenne.

Látens osztalék utáni kifizetői eho

2010-től új szabály, hogy a társas vállalkozás 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet azon összeg után, amelyet a számvitelről szóló törvény szerint a vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag részére osztalékként, részesedésként meg lehetett volna állapítani, ki lehetett volna fizetni, de nem tették meg a személyes közreműködési díjkiegészítés elkerülése miatt. Maximum a pozitív adózott eredménynek a személyesen közreműködő tag részesedésével arányos része után kell megfizetni az eho-t akkor, ha a tag nem fizette meg a járulékokat a tevékenységére jellemző kereset után, de csak a bevallott és a megkíván kereset különbözete képezi a 27%-os egészségügyi hozzájárulás alapját.

Az így megállapított egészségügyi hozzájárulás-alap nem lehet több, mint a Tbj.-ben meghatározott tevékenységre jellemző kereset azon része, amely meghaladja a vállalkozói jogviszonyra tekintettel bevallott nyugdíjjárulék-alap és az eho-törvény 3. § (1) bekezdés ab) alpontjában meghatározott egészségügyi hozzájárulás-alap együttes összegét.

Folytatás

ado.hu